Mivel a vírus a tüdő érrendszerét támadja, azt csak az endoteliális őssejtekkel (EPC) lehet megvédeni. Az EPC- ket az ösztrogén is képes aktiválni, talán ezért hal meg kevesebb nő a betegségben. A menstruációs ciklusban is megfigyelhető a tüdő diffúziós képességének, a gáz anyagcsere képességnek is a hullámzása, ami összefügg azzal, hogy az ösztrogén az EPC-fokozáson keresztül vérérképző és érápoló hatással bír.(1) Ezt az is alátámasztja, hogy ha fokozzák az EPC mennyiségét, akkor a tüdő gázcsere funkciói is látványosan javulnak, továbbá csökken a gyulladás és a tüdő hajszálereinek a gátfunkciói is erősödnek. (2)
Tehát az EPC-k mennyiségének és minőségének a biztosítása kulcsfontosságú a túlélés érdekében, azért is, mert a mechanikus lélegeztetés fokozza a tüdőgyulladást, amit az EPC sejtek képesek meggátolni, csakúgy mint a sejtelhalást. Az EPC-k a tüdő hajszálereinek az integritását is fokozzák a mechanikus lélegeztetés során. (3)
A érfalak őssejtjeinek a mennyisége és aktivitása a túlélés záloga, amit a paraszimpatikus idegrendszer megfelelő működése képes biztosítani az EPC-k növelésével. Az EPC -k mennyisége pedig fordítottan arányos a D-dimerrel. Amiből ha sok van, akkor kevés esély van a túlélésre, mert akkor alig van a regeneráló EPC-ből.